Az áldott oxigén

Morvai Katalin, eletstilus@hetivalasz.hu

Levegő nélkül jó, ha 3 percig élünk, víz nélkül 3 napig bírjuk, míg a táplálékot úgy 30 napig is mellőzni tudjuk. Egyértelmű, az emberi szervezet leginkább az oxigén hiányára érzékeny. Bár az angol kémikus, Joseph Priestley által felfedezett elem a Föld leggyakoribb eleme, napjainkban egyre többet beszélünk a hiányáról – amely beteggé tesz.

Ha nem megfelelő a szervezetünk oxigén ellátása, csökken a teljesítő képességünk, fáradtabbá válunk, gondolkodásunk lelassul. Mindezzel még talán kiegyeznénk, de az O2 hiánya, illetve az oxigénben gyér környezet sokkal nagyobb bajokat is okoz.
Testünkben naponta ezermilliárd sejt születik és hal el (lsd. a 2002-es élettani és orvostudományi Nobel-díjas kutatók Sydney Brenner, H. Robert Horvitz és John E. Sulston eredményeit), ezen folyamatok közben pedig elengedhetetlen az oxigén elégséges szintje. Nélküle: gyorsabban öregszünk, túlérzékenyek, kimerültek, feledékenyek, rosszindulatúak, stressztől depressziósak leszünk. Mindenféle baktériumok támadják meg a szervezetünket, amely villámgyorsan elsavasodik, vírusok és élősködők harci terepévé válik, és ami a legrosszabb, beindulnak a daganatos sejtburjánzások.

Oxigén nélkül nincs élet. Ezt józan paraszti ésszel tudjuk. És persze a tudomány is ezerszer bizonyította. Miként azt is, mi minden vár ránk a hiányában.
Dr. Otto Heinrich Warburg volt az a német biokémikus, aki a sejtlégzés terén elért kiemelkedő munkájáért 1931-ben fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott, s aki bizonyította: a rák kialakulásának elsődleges oka, hogy nem jut elegendő oxigén a sejtekbe, és így az egy másik energiaforrás felé fordul, s átáll az anaerob anyagcserére, miközben burjánozni kezd. Oxigén dús közegben mindez nem történik meg.
Ezzel itt most be is fejezhetjük a biokémia-órát; oxigénre szükségünk van, ez nyilvánvaló. Az már kevésbé, miért nem elég, ha csak úgy, jó nagy levegőt veszünk.
Nos azért, mert – elsősorban a nagyvárosokban – a levegő oxigén tartalma immár csupán 19-21 százalék között mozog. Egy őskori borostyánkőbe zárt légbuborék analizálása még 38 százalékos szintet mutatott, azaz az emberi szervezet nem a mai, oxigénhiányos levegőre lett „beprogramozva”.
A vészharangot sokan megkongatták már: a legutóbbi két évszázadban a Föld oxigénkészletének 11 százaléka elveszett, és jelenleg is drasztikusan csökken. Oka a világméretű szennyeződés, a szénmonoxid kiáramlás és az esőerdők nagymértékű pusztítása. Amíg ezen nem tudunk változtatni, jól tesszük, ha ilyen-olyan módon magunk pótoljuk a hiányzó oxigént. Már az is segít, ha megtanulunk jól lélegezni (hasi légzés), vagy szakítunk rá időt, hogy a szabadban, lehetőleg fás, erdős vidéken, de mindenképpen jó levegőn sétáljunk, mozogjunk.
Persze az oxigénbevitelre – betegségmegelőzés, vagy épp a gyógyulás érdekében – ennél jobban is odafigyelhetünk. Legalább kúraszerűen. Az egyik üdvözítő eszköz az oxigénnel (nem széndioxiddal!) dúsított víz, vagy oxigénes koktélhab fogyasztása. Kutatások bizonyítják, a gyomorba juttatott molekuláris oxigén mintegy tízszer gyorsabban állítja helyre a terhelést követően az izomszövetek oxigéntartalmát, a vér hemoglobin szintjét. És általában véve segíti a szervezet regenerálódását, harmonikus működését. Segítségével – többek közt – akár fogyni is lehet, ugyanis az oxigén dús környezetben a zsírok égetése felgyorsul. Egyértelműen kimutatható egészségügyi hatást minimum 35-40 mg/l oxigén tartalmú vízzel érhetünk el. Magunk is ellenőrizhetjük, hogy az ismert ásványvizekben találunk-e oxigént, de kis utánajárással hozzájuthatunk az oxigénnel dúsított vízhez.