A stabilizált oxigén

Életünk minden percében, a szervezet homeosztázisának (belső állandóságának) fenntartásához, hozzávetőleg 1.000 ml (1 l) oxigénnek kell eljutnia a sejtekhez. Ideális esetben ezt a vér megfelelő oxigénellátása biztosítja. Az oxigén két formában szállítódik a vérben. Egy kis mennyiség feloldódik a plazmában, a többi pedig hozzákötődik a hemoglobin molekulákhoz. A plazma a feloldott oxigénnek csak 1 százalékát tartalmazza, míg a hemoglobin szállítja a fennmaradó 99 százalékot. Tehát a hemoglobin nélkül az oxigén nem érné el a sejteket olyan mennyiségben, mely elegendő a normális anyagcsere-funkciók ellátásához.

Étel- és italfogyasztási szokásaink (beleértve a vízben és ételben lévő szennyező és mérgező anyagokat), a légszennyezettség, a gyógyszerfogyasztás és a testmozgás hiánya jelentősen lecsökkentik a sejtek rendelkezésére álló oxigén mennyiségét. Amikor nem jut elég oxigén a sejtekhez, a sejt egy másik energiaforrás felé fordul, mely nem más, mint az anaerob anyagcsere (cukor erjedés). Ez az erjedés egy anaerob környezetben zajlik, mely felborítja a sejt anyagcsere folyamatát. Ezen kívül, a legtöbb ember  az  élelmiszeripar fejlődésével egyre több „denaturált” élelmiszert fogyaszt, amelyek feldolgozása adalékanyagokkal történt, vagy melyeket vegyi anyagokkal és permettel megszórva zárt helyen termesztettek mesterséges fény alatt. Egy ilyen étrend, párosulva a modern élet által keltett feszültséggel bizonyosan hozzáadódik a szervezet által elviselendő stressz mennyiségéhez, mely aztán még nagyobb igényeket támaszt az oxidáció iránt. Ha mindez nem lenne elég, még a légzési nehézségekkel is  számolnunk kell – a rossz testtartás és a felületes lélegzés az emberek legnagyobb részénél megfigyelhető. A dohányzás csak hab a tortán az oxidációs öngyilkosságban. Emellett még számolnunk kell a mesterséges fény alatt eltöltött elmúlt 100 évvel, az „elektro-szmoggal” és azzal a hatással, mely a nem természetes fény miatt érheti az oxidáció folyamatát.

A stabilizált oxigén olyan nem toxikus, elektrolit koncentráció, amely nem tartalmaz hidrogén-peroxidot, és ahol az oxigén molekuláris formában áll a szervezet rendelkezésére. A dolog zsenialitása, hogy a testnedv két leggyakrabban előforduló és legfontosabb elektrolitja, a nátrium és a klór oxigénszállító vegyületet alkot, így az emésztési folyamat során keletkezett molekuláris oxigén felszívódhat a véráramba. A stabilizált oxigén mintegy 240.000 ppm oxigént tartalmaz. A stabilizált oxigén másik előnye, hogy nem idéz elő semmilyen szabadgyök tevékenységet, mivel csak negatívan töltött stabil oxigénmolekulákat tartalmaz.

A tudományban jól ismert, hogy az ion-csökkenés egy egész sor emberi egészségi (mentális és fizikai) probléma forrása. Ha a negatív ionok aránya magasabb az ember energikusnak, életerősnek és lelkesnek érzi magát. A túl sok pozitív ion viszont depresszióssá, letargikussá tesz, az ember tele van fájdalommal és panasszal. A negatív ionok rendkívül jótékony hatásúak az ember anyagcseréjére, mert egy összetett mechanizmus által hormonális és biokémiai változásokat idéznek elő. Minél több negatív ion hatásának vagyunk kitéve, annál jobban és annál energikusabbnak érezzük magunkat.

A tápanyagok felszívódása a megfelelő emésztéstől függnek. A nyers táplálékok olyan enzimeket tartalmaznak, melyek szükségesek ezeknek az anyagoknak a megemésztéséhez. Minél jobb a tápanyagok felszívódása, annál kevesebbet kell ennünk. A stabilizált oxigén segíti az emésztést és megelőzi a táplálék rothadását, valamint javítja a gyomor és bélcsatornák kórokozó baktériumoktól, élesztőgomba fertőzésektől és más betegségektől való megtisztítását. A megfelelő oxigénbevitel tovább segíti a vitaminok, az  ásványi anyagok, az aminosavak felszívódását is, így javíthatja a szervezet tápanyagellátottságát. A bélnyálkahártyát védi a károsodástól, és helyreállítja a normál bélflórát.

A stabilizált oxigén az ivóvízből elpusztítja a fertőző baktériumokat és parazitákat. A referencia laboratóriumokból érkező jelentések megerősítették, hogy a stabilizált oxigén elpusztítja még a legkellemetlenebb fajta baktériumokat is, mint a Streptococcus, szalmonella, kolera, E. coli, Pseudomonas és Staphylococcus, mint a protozoa Giardia (Lamblia) intestinalis. Az elmúlt években növekedett azoknak az embereknek a száma, akiknél a Candida albicans fertőzés elhatalmasodott. A candidiasisban szenvedő embereknek az immunrendszere is legyengül, különösen, ha korábban antibiotikumos kezelésben volt  részük. A szakemberek  akik már egy jó ideje használtak stabilizált oxigént a candida kezelésére, kedvező eredményekről számoltak be. A vízhez adott stabilizált oxigén emellett még remek zuhany a hüvelyfertőzések és rendellenességek kezelésére is. Így a stabilizált oxigén ugyanúgy viselkedik, mint az antibiotikumok, de azok mellékhatása nélkül.

A maximális izomaktivitás fenntartásának képessége oxigénadósság felhalmozódásához vezet. Az oxigénadósság az az oxigénmennyiség, mely szükséges a tejsav felhalmozódás glukózzá való átalakításához, és az adenozin-trifoszfát (ATP), illetve foszfokreatin raktárak újrafeltöltéséhez. Például 10 másodperc maximális sebességű futás során az ember egy liter oxigént használ el. Nyugalmi állapotban az ugyanennyi időre vonatkozó oxigénfogyasztás hozzávetőleg 0,040 liter (40 milliliter). Amikor az ember újra feltöltődik, a mért oxigénadósság 4 literrel nagyobb, mint az aktivitás során elfogyasztott mennyiség. Mivel a stabilizált oxigén kitűnően vizsgázott a különböző felszívódási és szintézis kísérletek során, a testépítők és sportolók kiváló eredménnyel használhatják. A stabilizált oxigén ideális mind a minőségi izomszövet újjáépítésében, mind a jobb oxigénellátottság javításában, valamint a candida albicans és más tornatermi mikrobák elleni harcban. A stabilizált oxigén szedésével a sportolók teljesítménye és állóképessége is javulhat.

Szívkoszorúér-megbetegedés esetén, a szívkoszorúerek csak elégtelen mennyiségű vért és oxigént tudnak juttatni a szívizomba. A koszorúerekből jövő oxigén 70-75 százalékát azonnal elhasználja a szívizom, kevés oxigént hagyva maga után. A megnövekedett szükségletet csak növekvő artériás vérárammal lehet kielégíteni. Amikor az oxigéntartalom lecsökken, a helyi anyagcsere tényezők koncentrációja növekszik és nő a szívroham kockázata. A szívizom O₂ fogyasztása többszörösére növekedhet testedzés közben, és mérsékelten csökkenhet olyan körülmények között, mint az alacsony vérnyomás és az átlagnál alacsonyabb testhőmérséklet. Így például szinte minden szívroham oka visszavezethető arra a tényre, hogy nem jut elegendő oxigén a szívizomba. Ezért a stabilizált oxigén nagy segítség a szívproblémákkal küzdő betegeknek.

Tüdőnket naponta hatalmas mennyiségű, a levegőbe eresztett vegyi anyag terheli. Általános nézet az, hogy a szennyezett levegő a betegségek egyik leggyakoribb kiváltó tényezője. Krónikus tünetek széles köre ered a levegőben lévő anyagokra való érzékenységből. Ezek a mentális zavaroktól, a szorongástól, kimerültségtől, fejfájástól, depressziótól és személyiségi változásoktól a hiperaktivitásig, ízületi fájdalmakig, légzési nehézségekig és számos különböző allergiáig terjednek. Bár nagyon nagy számú anyag járul hozzá a légszennyezéshez, egyesek gyakoribbak. Ezek a vegyi anyagok különböző veszélyes módokon reakcióba lépnek egymással és a napfényben lévő ibolyántúli sugárzással. Így a szmogban lévő nemkívánatos összetevők száma jelentős, és az arányok erősen változóak. Ezek közé tartoznak például a kén-dioxid, a hidrogén-cianid és a szénhidrogének, valamint a részoxidációval kialakult termékeik. Ezek a vegyi anyagok károsítják az élő szervezetet, irritálják a tüdőt, és sok súlyos egészségügyi problémát okozhatnak. A szén-monoxid – egy másik általunk belélegzett levegőszennyező – szintén lényeges egészségrontó tényező. Amikor belélegezzük, kötődik a vér hemoglobinjához, megakadályozva az oxigén szálítást, mely fuldoklást eredményez. A fenti veszélyeket jelentősen mérsékelhetjük a vér oxigénellátásának javításával, mert a stabilizált oxigén felélénkítheti mind a periferiális, mind a központi idegrendszert, valamint a memóriafunkciókat.

Dr. Wartburg megállapítása, hogy a rák fejlődése magas oxigén-tartalmú környezetben akadályokba ütközik. Dr. Parris Kidd szerint: „az oxigén kulcsszerepet játszik az immunrendszer megfelelő működésében”, azaz a betegségekkel szembeni ellenállásban, az egyén immuntoleranciájában és az immunfelderítésben (azaz, a daganatelleni immunitásban). Dr. Charles Graham és egy kutatócsoport Queen’s University-n (Kingston, Ontario, Canada) végzett kutatásaik eredménye szerint, a rosszindulatú daganatokban lévő alacsony oxigénszint tulajdonképpen növeli a daganatos sejtek szaporodási képességét.

Ha a stabilizált oxigénnel végzett „méregtelenítés” tünetei enyhék és tűrhetőek, a szervezet segítséget kap a plusz toxinok eltávolításában, és abban, hogy  a napi folyadékbevitel (lehetőleg víz) növelésével „keresztülmossa” őket a szervezeten. Erős kényelmetlenséget okozó tünetek esetén azonban az adagolás csökkentése javasolt. Ahogy a szervezet elkezdi eltávolítani a nemkívánatos salakanyagot és a gyógyulási effektusok elmúlnak, az ember bizakodóan várhatja a jó általános közérzetet és a megnövekedett energiaszintet.