Kezdetekben

 

2002.11.17.-én kaptam meg a Cardioscan készülékemet. Ez volt az országban az első készülék. A következő naptól kezdtük el a méréseket, teljesen szűk családi körben. Szegény édesanyám akkor tudatosult azzal a ténnyel, hogy amit a fia már jó ideje mondogatott, mérnöki diplomával szíveket fog méricskélni, az valóra vált. Szerintem Ő féltett engem a legjobban az elkövetkező időktől. Öszintén megmondva, nem gondoltam, hogy ennyire rögös lesz az út. Arra gondoltam, hogy mindenki támogatni fog, hálás emberek tömege áll mögénk és anyagilag is kifizetődő lesz. Ami történt az nem teljesen így volt, de nagyon sok tapasztalatot szereztünk. Több mint 10,000 embert mértünk, ami első hallásra nagy szám, de ha valaki utána gondol, akkor lehetett volna sokkal több is. Ez köszönhető volt a kezdeti nagy ellenállásnak. Az első pillanattól fogva nagyon nagy segítséget kaptam Dr. Sirkó Éva főorvosasszonytól, aki azonnal felismerte a szűrések jelentőségét. Óriási energiával szervezett alapítványi és egyéb méréseket. Egy alapítványi mérés alkalmával kiszűrtünk egy középkorú hölgyet, hogy komoly problémái vannak. Azonnal szakorvoshoz irányítottuk, bent is tartották a kórházban, ennek ellenére az ottani főorvostól az a visszajelzés érkezett: “Minek szól bele egy neurológus a kardiológusok dolgába!” Szerencsére nem szegte kedvét ez az incidens és azóta is sokat fáradozik szűrőprogramok szervezésével. 2004 május 1.-én a Margitszigeten rendezett “Szív napján” Kökény Mihály is érdeklődést mutatott a szűrés után……. 2005 volt a nagy áttörés, miután Prof.Dr. Bretz Károlyt a SOTE Biomechanikai tanszékén Dr. Szalay Katalin neurológus főorvosasszony segítségével sikerül meggyőzni a téma fontosságáról. Ezután Prof. Dr. Bretz Károly, Prof.Dr. Simon Kornél Dr. Bretz Éva elkészítettek egy tanulmány “Kardiovaszkuláris és pszichometriai stressz mutatók komplex elemzése” címmel, amelyben 150 tanár VICARDIO mérésének adatait elemezték ki. Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak az iskoláknak, amelyek résztvettek a programban. Az előadás 2005.10.28,-án hangzott el az V. Sporttudományi Kongresszuson az egyetemen. Ugyanezen a kongresszuson hangzott el a Tanári munka és stressz tanulmány, szerzői: (Prof.Dr. Bretz Károly, Klöczl György, Dr.Bretz Éva) és Dr. Szalay Katalin, Dr. Bretz Éva, Bretz Károly János, Bényei Béla: Neuromuszkuláris és kardiovaszkuláris állapotfelmérés egészségügyi dolgozóknál című tanulmánya is.

A következő nagy lépés a készülék magyarországi bevizsgáltatása volt. Ezt az Iránytű Mérnöki Irodának és Bényei Bélának volt gimnazista társamnak és barátomnak köszönhetjük.

Miután megkaptuk a szakértői véleményt a SOTE Élettani Intézetétől, aminek az összefoglalójában le van írva:

“A VICARDIO-készülékkel kvantitatívan mérhető EKG- és HRV-paraméterek kíváló egyezést mutattak a saját műszerekkel mért értékekkel (CV= 5-10 %; r= 0,72- 0,98 a különböző paraméterekre). A szoftver felhasználóbarát, könnyen működtethető, egyértelmű utasítások alapján dolgozik. A VICARDIO-készülék újdonsága a szívportré. A szívportré formájában koncentráltan megjelenített információ segíti a vizsgálót a kvalitatív értékelésben. A kvalitatív mutatókban jelentkező eltérések alapján további, szakorvos által végzett vizsgálatok javasolhatók. Fentiek alapján a VICARDIO-készülék kiválóan alkalmasnak tűnik a prevencióban történő felhasználásra, szűrővizsgálatok, illetve a munka-alkalmassági és foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok végzésére.”

Ezután legalább hagytak dolgozni. Elmondhatjuk, hogy kb. 200 ember volt, aki csak kíváncsiságból végeztette el a mérést pl. egy egészségnapon és ott derült ki, hogy komoly problémája van, pedig semmi tünet nem jelezte. Sokat gondolkodtam, hogy ezt az esetet leírjam-e, de leírom. Nagyon megrázott! Egy kedves ismerősöm, 40 éves fiatalember. 2006 decemberében segített a számítógépemet rendbehozni, mert vírusos lett. Másnap külső mérésre kellett menni. Szólt, hogy sikerült rendbehozni a készüléket, mehetek érte. Hálából a szervízben felajánlottam, hogy az ott lévőknek megcsinálom a mérést. “Péntek van, terhes az asszony, sietni kell haza, nekem kell vásárolnom, karácsonyra is kell ajándékokat venni, majd később megcsináljuk.” Elhalasztottuk a mérést januárra. Januárban hívtam a szervízben, a titkárnő hosszú szünet után azt mondta, hogy karácsony után szívinfarktusban meghalt. Erőszakosabbnak kellett volna lennem? Ha kihozta volna a gép, hogy baj van, elment volna az orvoshoz? Kapott volna időben időpontot vizsgálatra? Sok a megválaszolatlan kérdés. Egy biztos, hónapokig lelkibeteg voltam. Volt olyan is, hogy egészségnapokon végeztünk méréseket. Sokan megmérették magukat, de sokan nem. Szórólapokat adtunk ki, elolvasták és továbbmentek. Néhányat megkérdeztem, miért nem végezteti el a mérést? Volt aki azt mondta: “nem akarom megtudni az igazságot, vagy nincs rá pénzem, pedig csak 1,000 FT volt egy mérés és a büfében többet fizetett ki! stb.” Ezeket a negatív hatásokat csak az csökkentette, amikor mások felhívtak, hogy szeretnék a családtagjaikat is megmérettetni, mikor tudnánk minél előbb elvégezni, vagy köszönik szépen a mérést, mert a kardiológiai vizsgálat kimutatta a problémát és még időben elkezdhették az orvosi kezelést.

Azt szoktam mondani, hogy a szív olyan, mint egy villanykörte. Apró pici villanásokkal már jelzi, hogy ki fog égni, de mi ezt nem vesszük észre, meg nem is törődünk vele. De egyszer kiég. Csak a villanykörtét ki lehet cserélni. Aki meg manapság túlél egy szívrohamot, vagy szívinfarktust az nagyon szerencsés embernek mondhatja magát.