1. A stabilizált oxigén hatásai
2. Az oxigén és oxigénszállítás
3. A stabilizált oxigén jelentősége
4. A stabilizált oxigén hatása a táplálkozásra és az emésztésre
5. A Stabilizált oxigén és az ivóvíz
6. A Stabilizált oxigén és a fertőzések
7. A Stabilizált oxigén és a sport
8. Izomanyagcsere
9. A Stabilizált oxigén és a szív
10. A Stabilizált oxigén és a légzőszervi betegségek
11. A stabilizált oxigén hatása a periferiális és agyi keringésre
12. Felhasznált irodalom:
Modern életstílusunk – melynek egyik legfőbb jellemzője a mozgásszegény életmód, az ülő munka – megakadályozza, hogy szervezetünk elegendő mennyiségű oxigént dolgozzon fel. Erre egészségünk megőrzéséhez és a betegségekkel szembeni ellenálláshoz van szükség. A stabilizált oxigén segíthet abban, hogy az életmód okozta káros folyamat megforduljon. A oxigénben gazdag víz javítja az egészségi állapotot, az energiaellátást és a közérzetet. A táplálék és a szervezet jó oxigénellátása az egészséges elme és az ép test alapvető feltétele. Az oxigén nemcsak az élet fenntartásában játszik létfontosságú szerepet, hanem a szervezet méregtelenítésében és tisztításában is.
Az oxigén, avagy másik nevén az „Életadó” a színtelen, szagtalan és íztelen gáz. Testsúlyunk 96 százalékát négy elem teszi ki:
3 százalék nitrogén,
10 százalék hidrogén,
18 százalék szén és
65 százalék oxigén.
A lélegzés szó az oxigén (O2) mozgását jelenti az atmoszférából a sejtekbe, valamint a szén-dioxid (CO2) ellenkező irányba történő haladását a sejtekből kifelé, a környezetünkbe. A légzési folyamat jó néhány lépésből áll, melyben a légző-, központi ideg- és a keringési rendszer mind kulcsszerepet játszik. A légző-rendszer lényegében légáteresztő csatornák sorozata, melyek a külső levegőt szállítják az alveolo-kapilláris membránhoz, mely „interfész”, csatlakozási pont, a légző, valamint a szív- és érrendszer között. Alevegőnek a légáteresztő csatornákból való ki- és beáramlását ventillációnak, vagy légzésnek nevezzük.
Az oxigén és a szén-dioxid szétáradását az alveolo-kapilláris membránon gyakran nevezik külső légzésnek. A szív- és érrendszer adja a tüdő és a sejtek közötti gázszállításhoz nélkülözhetetlen pumpát, érhálózatot és vért. A gázok szállításához megfelelő mennyiségű hemoglobinra (vastartalmú vérfehérjére, avagy vörös festékanyag, mely a vér színét is adja) van szükség. A gázszállítás utolsó fázisa az oxigén és a szén-dioxid szétterítéséből áll a hajszálerek és a sejtek között.
A belső légzés kifejezés a sejteken belüli vegyi reakciókat jelenti, melyekben az oxigén felhasználódik és szén-dioxid bocsátódik ki, amint a sejtek szénhidrátokat és egyéb anyagokat metabolizálnak az adenozin-trifoszfát- (ATP) termelés és energia-felszabadítás érdekében. Mindezeknek az egymással összefüggő rendszereknek a működése nélkülözhetetlen a sejtlégzéshez. Ezen összetevők bármelyikének a működési zavara megszakíthatja a gázcserét és/vagy szállítást és következésképpen súlyosan veszélyeztetheti az életfolyamatokat.
Minden percben hozzávetőleg 1000 ml (1l) oxigén jut el a sejtekhez. Az alveolo-kapilláris membrán ideális közvetítő az oxigén szétterjesztéséhez, mivel teljes felülete 70-100 m2. Ráadásul az oxigénmolekulák részleges nyomása (PO2) sokkal nagyobb az alveoláris gázban, mint a hajszálérben lévő vérben, ami elősegíti a gyors diffúziót az alveolából a hajszálérbe.
Az oxigén bediffundálva az alveolo-kapilláris membránon keresztül, feloldódik a plazmában, ahol nyomást fejt ki (az oxigén parciális nyomása az artériás vérben: PaO2). Amint a PaO2 növekszik, az oxigén a plazmából a vörösvértestekhez jut és hozzákötődik a hemoglobinmolekulákhoz.
Az oxigén addig kötődik a hemoglobinmolekulához, amíg a hemoglobinkötődési helyek megtelnek, telítettek nem lesznek. Az oxigén aztán tovább diffundál az alveolo-kapilláris membránon keresztül, amíg a PaO2 (a plazmában oldódott Oxigén) és a PaO2 (oxigén az alveolusokban) kiegyenlítődik, kiküszöbölvén az alveolo-kapilláris membránon keresztüli nyomás gradiens különbséget. Ezen a ponton a diffúzió megszűnik.
Bár mind a mai napig sajnos nincs hozzáférhető, igazán tudományosan megalapozott magyarázata az oxigénben gazdag víz jótékony hatásnak, az elmúlt 40 év során olyan sok pozitív bizonyíték gyűlt össze a stabilizált oxigén mellett, hogy azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, vagy azzal elintézni, hogy csak placebo-hatásról van szó.
A sejtoxidáció az élet és az egészség kulcsa – ezt a tényt vitatni nem lehet. Tudásunk alapvető tétele tehát, hogy az oxigénhiány minden betegség alapját képezi, bármi legyen is az oka. (Például szinte minden szívroham – az eredettől függetlenül – oka végül is az, hogy nem sikerül eljuttatni a létfontosságú oxigént a szívizomba). Azzal, hogy mindennap fogyasztunk stabilizált oxigént, nagyban hozzájárulunk testnedveink oldott oxigéntartalmának szinten tartásához. Az oldott oxigén az, amit például a halak és más tengeri élőlények „belélegeznek”, mert képesek hasznosítani a tiszta tengervízben jelenlévő oldott oxigént. Nagyobb és bonyolultabb felépítésű élőlények, különösen az emberek sokkal több oxigént igényelnek, ezért a természet felruházta őket keringési rendszerrel, és eritrocitákkal – különleges oxigénszállító sejtekkel-, hogy elegendő oxigénhez jusson minden sejt.
A vörös vérsejtek szállítják oxigénszükségletünk 99 százalékát, a plazma csak egy százalékot, de az oxigénhiányos plazma ugyanolyan vészhelyzetet jelent, mint egy oxigénhiányban szenvedő tenger. Normális esetben a vérben 100 milliliterenként mintegy 20 milliliter oxigén szállítódik (avagy 200 ml oxigén per 1 liter vér). Bár az oxigénmolekulák többsége a hemoglobinhoz kötődik, a vérben lévő oxigén részleges nyomásáért (PaO2) a plazmában feloldódott kis mennyiség felelős. Így a vér teljes oxigéntartalma függ mind a vegyileg a hemoglobinhoz kötődő oxigén, mind a vérben található már oldott oxigén mennyiségétől.
Figyelembe véve az empírikus megfigyeléseket, választ kaphatunk arra, hogy miért előnyös a szervezet stabilizált oxigénnel történő ellátása? A statisztikák és a gyógyszeripar visszajelzései is mutatják az idült metabolikus eredetű betegségek számának szomorú alakulását. A szervezet terhelése, ezen kívül a táplálkozás és a folyadékbevitel során bejutó anyagok jelentősen csökkentik a sejtek számára felhasználható oxigén mennyiségét.
Oxigénhiányos állapot esetén az egészség fenntartása érdekében a sejtek egy másfajta energiaforrás felé fordulnak, melyet anaerob metabolizmusnak, cukor-fermentációnak nevezünk. Ez a fermentáció anaerob környezetben működve felborítja a sejtek anyagcseréjét. Továbbá az emberek többsége „mesterséges” (szupermarket) élelmiszereket fogyaszt, melyeket mesterséges fény mellett, vegyi anyagokkal és kemikáliákkal permetezve, zárt helyen termesztettek, illetve olyan alapanyagokból készülnek, melyek túlságosan feldolgozottak (finomítottak) és a legkülönfélébb adalékanyagokat tartalmazzák.
Egy ilyen étrend, párosulva a modern élet keltette feszültségekkel, bizonyosan hozzáadódik a szervezet által elviselendő stressz mennyiségéhez, s mindez még növeli az oxidációs folyamatok jelentőségét. Ezen kívül számításba kell venni a légzési nehézségeket is, melyek a rossz testtartás és a felületes légzés miatt az emberek legnagyobb részénél kialakulnak. Mindezek mellett a dohányzás már csak hab a tortán.
A legtöbb ember olyan ételt eszik, mely a szervezetben túlzott mértékű savat termel, akár lokálisan, akár általánosságban véve. Az ilyen étrend bővelkedik vörös húsokban, kávéban és üdítő (szénsavas) italokban. Ennek eredménye egy savas (az optimálisnál kevésbé lúgos) millieu enterieur kialakulása túl sok hidrogénionnal (H+), melyek pozitív töltésűek. A szövetekben túlzottan nagy számban jelenlévő hidrogénionok hajlamosak az oxigénnel összekapcsolódni és azt elhasználni.
Továbbá az oxigén hatékony méregtelenítő, és amikor mennyisége nem megfelelő, a salakanyagok és a toxinok elkezdik pusztítani a testfunkciókat, kimerítve ezzel a szervezet életadó energiakészletét, melynek egy sor egészségügyi probléma lehet a következménye. A magas zsírtartalmú étrend, különösen a többszörösen telítetlen zsírokat tartalmazó, szintén növeli az oxigén felhasználást. A telítetlen zsírok aktív kettős kötéseket tartalmaznak, melyek oxigént vonzanak magukhoz, lipidperoxidok keletkezését idézve elő. Ezek a peroxidok ártalmasak a sejtek számára és oxigént használnak fel, így kevesebb jut a sejtlégzésre, mint elsődleges funkcióra.
Mindezt figyelembe véve tekintsük át, hogy a stabilizált oxigén milyen módon javítja az emésztést, és mennyi oxigént kapunk emésztőrendszerünktől a mai kor modern ételeinek és italainak fogyasztásával?
Az étel összetevőinek lebontása (emésztés) és a tápanyagok felszívódása (asszimiláció) a megfelelő emésztéstől függ. A nyers táplálékok olyan enzimeket tartalmaznak, melyek szükségesek ezeknek az anyagoknak a megemésztéséhez. Ezzel ellentétben a főtt ételekből hiányzik ez a katalizátor és ennek következtében terhet jelentenek az emésztőszervek számára. Az olyan rossz szokás, mint az étkezés közbeni folyadékbevitel felhígítják a gyomornedveket és csökkentik a szervezet tápláléklebontó képességét. Ez ingerli az ember gyomrát, gyomorrontást vagy égést, gáztermelődést, valamint rothadást eredményezhet.
Továbbá az emberek általában többet esznek a kelleténél. A túl sok étel megterheli (nagyon igénybe veszi „megadóztatja”) az emésztést és feléli a szervezet energiáját. Nincs olyan fiziológiai folyamat, amely nagyobb erőfeszítést követelne a szervezettől, mint az emésztés. Az emberi szervezet különféle salak- és méreganyagokat, valamint felesleges nyálkát halmoz fel az évek során, és ha ehhez még stressz is társul, annyira felborul a szervezet egyensúlya, hogy az nem képes spontán módon megszabadulni a méreganyagoktól. A mikroorganizmusok (baktériumok és paraziták) vígan élnek az ilyen közegben, s ez még tovább terheli a szervezet immunrendszerét.
Egy adag „szemét” a szervezet sejtjein, szövetein és szervein belül további terhet ró az energiaszintre. A belekből a véráramba a vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak, zsírsavak, egyszerű cukrok és a víz felszívódására van szükség – nem pedig méreganyagokra. Amikor a fehérjék rendesen emésztődnek, végtermékeik – az aminosavak – átkerülnek a belekből a vérbe. Ha a fehérjéket nem megfelelően párosítjuk más ételekkel, rothadó baktériumok erjesztik őket szkatollá, indollá, fenollá, hidrogén-szulfiddá és más káros anyagokká. Amikor a keményítőket és a cukrokat megfelelően készítik elő a jó emésztés általi asszimilációra, a folyamat végső stádiumában egyszerű cukrok (monoszaharidok9 keletkeznek, melyeket a szervezet nehézség nélkül felhasznál. Amikor a keményítők a rothadási folyamaton mennek keresztül, mert túl sokáig voltak a belekben, vagy amikor nem kompatíbilis anyagokkal keverednek, akkor lebomlanak ecetsavvá, alkohollá és szén-dioxiddá.
A véráramba történő felszívódásuk után hatással vannak az izomszövetekre, ízületekre, szilárd (parenchimás) szervekre, mirigyrendszerre és a genetikailag gyenge pontokra, ahol fájdalmat, ízületi gyulladást, köszvényt, daganatokat stb. okoznak. A rossz emésztés vagy elégtelen bélműködés következtében így helytelen lesz a táplálkozás, még „tökéletes” étrend mellett is. Amennyiben rendesen megemésztjük az elfogyasztott ételt, még mindig előfordulhat, hogy nem asszimilálódhat a bélfalon keresztül, mert a méreganyagok felhalmozódása, vagy a rothadó lerakódás állja útját. Ezért nem mindig az számít, hogy mit eszünk, hanem az, hogy mit tudunk belőle megemészteni, illetve asszimilálni.
Minél tisztábbak vagyunk belülről, minél jobb a felszívódás, annál kevesebbet kell ennünk. A természet meggyógyít, de erre alkalmat kell hogy adjunk neki. A gyógyszerek, sebészeti beavatkozások vagy a sugárkezelés megállíthatják ugyan egy betegség továbbfejlődését, de csak a táplálék hozhatja helyre a betegség által okozott kárt.
Ehhez nyújt nagy segítséget a stabilizált oxigén, amely segíti az emésztést, megelőzi a táplálék rothadását, segíti a bélcsatorna kórokozó baktériumoktól, élesztőgomba-fertőzésektől és más betegségektől való megtisztítását.
Tudja-e, hogy a csapból vizet inni veszélyt jelenthet az egészségére? Manapság több mint 35000 különféle mérgező vegyi anyagot használnak szerte a világban és ezeknek a vegyi anyagoknak a maradványai a talajba, a felszíni vizekbe kerülve az ivóvizünket is veszélyeztetik. A víz szennyezettségére vezethetők vissza az olyan betegségek is, mint a hepatitis, a kolera, a szalmonellás fertőzés, a gyermekbénulás és az emberre veszélyes vírusbetegségek is. Néhány országban a legkomolyabb problémák egyike a fluoros ivóvíz.
Néhány tudós és orvos azon a véleményen van, hogy a fluor a szervezetben megakadályozza azon enzimek működését, melyek rendes körülmények között elősegítik a genetikus anyag és más sejtek regenerálódását, így a fluoros víz genetikai sérülést okozva rákeltő hatású is lehet. Több mint 100 millió amerikai iszik olyan vizet, melyhez mesterségesen adtak fluort. Szerencsére Európában nem ez a helyzet.
A másik probléma az ivóvíz klórozása. Vannak olyan turisták és vakációzók,, akik bizonyos országokban, mint Mexikó vagy India, Stabilizált oxigént használnak az ivóvíz tisztítására. Vízhez adva, a Stabilizált oxigén mintegy 30 másodpercen belül eltávolítja a klórt a vízből, valamint elpusztítja a baktériumokat és organizmusokat, elhárítva Montezuma bosszúját, vagy ahogy más országokban nevezik, a hódláz veszélyét, melyet a Giardia lamblia intestinalis nevű protozoa okoz.
A baktériumok három csoportba sorolhatók. A bélcsatornában található aerob, azaz bélbarát baktériumok; és aerob, illetve anaerob opportunista, zömében patogén baktériumok. Minden, a harmadik osztályba tartozó baktérium fertőző hatású.
Az oxigén létfontosságú a gombák, a baktériumok, a vírusok, sőt még a protozoák elleni immuntevékenységek során is. A referencia-laboratóriumokból érkező jelentések egy része megerősítette, hogy a Stabilizált oxigén elpusztítja még az olyan, igen makacs és kellemetlen baktériumokat is, mint a Streptococcus, szalmonella, kolera, E. coli, Pseudomonas és Staphylococcus, valamint a protozoa Giardia lamblia intestinalis.
Az elmúlt években növekedett a Candida albicans nevű élesztőgomba túlszaporodása okozta problémákkal küszködők száma. Ez a betegség aránylag könnyen gyökeret ver az oxigénhiányban szenvedő szervezetben, ezért a Stabilizált oxigén kitűnő adjuváns ilyen esetekben. A candidiasisban szenvedő embernek az immunrendszere is csökkent, különösen, ha korábban antibiotikumos kezelésnek volt kitéve.
Olyan táplálkozási szakemberektől, orvosoktól és páciensektől származó információk szerint, akik használtak stabilizált oxigént a candidiasis kezelésére, úgy tűnik, a szer nagyon sikeresen egészítette ki a hagyományos kezelést. Egyes esetekben szükséges, hogy a Stabilizált oxigént folyamatosan, hosszabb időn keresztül használják, 3-4 hónapig, vagy még tovább, annak érdekében, hogy a szisztémás candidiasis megszűnjék. A Stabilizált oxigén tehát ugyanúgy hat a kórokozó csírákra, mint az antibiotikumok, de azok mellékhatása nélkül.
A vízhez adott Stabilizált oxigén remek irrigáló a hüvely fertőzései és más rendellenességei kezelésére is.
A testmozgás igen fontos és létfontosságú egészségünk szempontjából. A felmérések azonban továbbra is azt mutatják, hogy a nyugati társadalmakban az emberek többsége ülő életmódot folytat. Kutatások bizonyítják, hogy a fizikai tétlenség súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet. Néhányan úgy vélik, hogy a testmozgás hiánya felelős sok, manapság tapasztalható egészségügyi problémáért. A szívkoszorúér megbetegedés, a magas vérnyomás, a vér magas koleszterintartalma, a hipertónia, az agyvérzés és maga a rák is részben a mozgásszegény életmódra vezethetők vissza.
Az aerob gyakorlatok fontosak az erőnlét szempontjából, de javítják a szív és a tüdő teljesítőképességét is. Az aerob gyakorlat rendszeres, tartós mozgást jelent, mely 20-30 perces időszakon keresztül tartós igénybevételt jelent az izmok számára az oxigénszükségletünk drámai módon megnövekszik, amikor megdolgoztatjuk az izmokat. Ha a testmozgás intenzívebbé válik, az oxigénfelvétel a szívverés sebességével együtt növekszik. A testmozgás következtében megnövekedett szívverési sebesség indirekt mutatója annak, mennyire aktívan dolgoznak az izmok. Az állandó, kitartást igénylő aerob testmozgásba olyan sportok tartoznak bele, mint a futás, séta, terepsízés, ugrókötelezés, úszás és kerékpározás. Ezek jobban szolgálják az egészség megőrzését, mint bármely más fajta testmozgás.
Az anaerob gyakorlatok ezzel szemben gyorsabb energia- és oxigén felhasználást igényelnek, például sprintelés esetében. Jellemzőjük, hogy nem tartanak folyamatosan és hosszú ideig. Ide tartoznak az „indulj-állj” típusú sportok, mint a tenisz, lesikló sízés, labdarúgás, rövid időtartamú súlyemelés, sprintelés, izometrika és néptánc.
A vázizomzat állandó adenozin-trifoszfát- (ATP) és kreatinfoszfát-utánpótlást igényel. Ezek az anyagok ahhoz szükségesek, hogy „üzemanyaggal” lássák el az összetett izom-összehúzódási folyamatokat, összeterelve az aktin és miozin kereszthidakat, és elszállítsák a kalciumot az izomsejt szarkoplazmatikus retikulumából a miofibrillumba. Az izomrendszer más, ATP-t igénylő belső folyamatai közé tartozik a fehérjeszintézis, mely újra feltölti az izom-alkotóelemeket, illetve a növekedést és a helyreállítást teszi lehetővé.
Nyugalmi állapotban és átlagos táplálkozási állapot esetén az ATP glukóz- agy acetoacetát-oxidáció által történő termelődésének üteme elégséges a belső folyamatok fenntartásához. Testmozgás esetén az ATP-igény a 100-szorosára növekszik. Az öt másodpercnél hosszabb ideig tartó mozgás elhasználja a rendelkezésre álló elraktározott ATP-t és kreatinfoszfátot. Az elraktározott glikogén és vércukor anaerob módon átalakul azzal a céllal, hogy az oxigénigény növelése nélkül fenntartsa ezt a rövid tevékenységet. Az anaerob glikolízis sokkal kevésbé hatásos, mint az aerob glikolízis; 6-8-szor több glikogént használ ugyanolyan mennyiségű ATP előállításához.
Megnövekedett aktivitás, mint például intenzív testedzés vagy helyi vértelenség esetén a tejsavszint növekedése figyelhető meg a glikogén lebomlása miatt, ami eltolódást okoz az izom pH-értékében. Az anaerob küszöb elérése után, amikor több oxigén szükséges, fiziológiai változások történnek, beleértve a tejsavszint emelkedését, illetve az oxigénfogyasztásnak, a szívverés ütemének, a légzés szaporaságának, és az izom véráramlásának növekedését. A kimerítő testmozgás több oxigént igényel, mely aktiválja az ATP-termelődés aerob glikogén csatornáit. A maximális terhelést biztosító gyakorlatok alatt a szabad zsírsav-mobilizáció és az aerob glikogén csatornák ATP-t termelnek hosszabb időn keresztül.
Ezeknek a csatornáknak szükségük van oxigénre mind a maximális aktivitás fenntartásához, mind ahhoz, hogy az izom visszatérjen a nyugalmi állapotba. A maximális testmozgás 15-20-szor annyi oxigénfelvételt igényel, mint a nyugalmi állapot. Amikor ez a rendszer kimerül, vagy arra már nem elég, hogy az ATP-termelési igényre reagáljon, a kimerültség lassítja az aktivitását egy ebből eredő tejsav-felhalmozódással az izomrostokban. A maximális izomaktivitás fenntartásának képessége oxigénadósság felhalmozódásához vezet. Az oxigénadósság az oxigénmennyiség, mely szükséges a felhalmozott tejsav glukózzá való átalakításához, és az ATP-, illetve kreatinfoszfát-raktárak újrafeltöltéséhez.
A Stabilizált oxigén használata az oxigén pótlására egyre elterjedtebb a sportolók körében. Mivel a Stabilizált oxigén kitűnően vizsgázott a különböző felszívódási és szintéziskísérletek során, ez magyarázatát adja annak, hogy a testépítők és sportolók kiváló eredménnyel használhatják erősebb, nagyobb és kitartóbb izmok kialakítására.
A Stabilizált oxigén ideális mind a minőségi izomszövet újjáépítésében (a jobb oxidációnak és oxigenizációnak köszönhetően), mind a Candida albicans és más tornatermi mikrobák elleni harcban. A sportolók ez által nemcsak fokozzák tápanyag-hasznosulásukat, de emelik vérükben az oxigén szintjét is. A Stabilizált oxigén fogyasztásával sportolók egy kicsit tovább maradhatnak aerob állapotban. Az orosz sportolók már használtak oxigénoldatokat, és sporteredményeik önmagukért beszélnek.
A szívizom oxigénellátását kizárólag a szívkoszorúerek biztosítják. A szívkoszorúerekből jövő oxigén 70-75 százalékát azonnal elhasználja a szívizom, kevés oxigént hagyva raktáron. Így aztán a megnövekedett energiaszükségletet csak növekvő artériás vérárammal lehet kielégíteni. Amikor az oxigéntartalom lecsökken, a helyi metabolikus faktorok koncentrációja növekszik. Ezek egyike, az adenozin, kitágítja a koszorúverőér-arteriolákat, növelve a véráramot a szívkoszorúerekben.
A vér oxigéntartalma nem növelhető rendes atmoszferikus körülmények között, és ugyanígy nem lehet a vérből kinyert O2 mennyiségét sem észrevehetően növelni a nyugalmi szinthez képest. A szívizom O2-fogyasztása többszörösére növekedhet testedzés közben, és mérsékelten csökkenhet olyan körülmények között, mint az alacsony vérnyomás és a rendesnél alacsonyabb testhőmérséklet.
Ha a szívizom – szívkoszorúér-megbetegedés miatt – elégtelen vérellátásban részesül, az érintett sejt aerob anyagcseréről anaerob anyagcserére áll át. Az anaerob anyagcsere kevésbé hatékony módszer az energia szénkötésből való kivonására, mert ekkor a sejt gyorsabban kezdi el felhasználni az adenozin-tirfoszfát (ATP) készleteit, mint ahogy ezek a készletek újrapótolhatók lennének. ATP nélkül a sejt elveszíti azon képességét, hogy mindenütt fenntartsa az elektorkémiai grádienst a szelektíven permábilis membránján keresztül.
Ez különösen igaz akkor, ha a sejt nem képes működtetni a nátrium-kálium pumpát. A nátrium és a klorid felhalmozódik, a kálium pedig kiürül a szívizomsejtekből. Az idegrendszer és a szívizom sejtjeit ez súlyosan és azonnal érinti. Ezeknek a sejteknek a nyugalmi potenciálja lecsökken, az akciós potenciáljuk pedig nagymértékben mérséklődik. A szívizom depresszáns faktor szintén csökkenti a szív összehúzódó képességét. Ennek következményei a csökkent szívizomfunkciók különböző klinikai megnyilvánulásai.
A reperfúziós (oxigénnel való újratelítési) sérülés olyan sejtsérülés, melyet az oxigén fiziológiai koncentrációinak sejtekhez való helyreállítása, avagy reperfúziója okoz – olyan sejtekben, melyek sérült, de nem halálos hipoxiás körülményeknek voltak kitéve. A reperfúziós sérülést az erősen reagens oxigénközvetítők, mint a szabad oxigéngyökök és a szuperoxidok létrejötte stimulálja, melyek károsítják a sejtmembránt, denaturálják a fehérjéket és szétrepesztik a kromoszómákat. A termelt szabad oxigéngyökök mennyisége közvetlen összefüggésben áll a helyi vértelenségi időszak súlyosságával és időtartamával.
A folyamatnál számítani lehet rá, hogy érinti a mikrovaszkulatúra belhámsejtjeit és valószínű, hogy hozzájárul a szervek perfúziójának rendezéséhez. A helyi vérelégtelenség aktiválja a fehérvérsejteket, a monocitákat, a makrofágokat és a gyulladást-közvetítőket. Cserébe ezek a mechanizmusok hozzájárulnak az értágulási folyamathoz, a megnövekedett hajszálér-permeabilitáshoz és a megváltozott vérlemezke-funkcióhoz. A végeredmény: a véráramlás aránytalan eloszlása, a szerv perfúziójának rendbehozatala.
Nap mint nap ki vagyunk téve a vegyi anyagok, a pollen és a penészgombák, a szénmonoxid, az ólom, a kadmium, az alumínium, és sok más mérgező anyag káros hatásainak. Az ipar és a szállítási ágazat jelentős része a fosszilis üzemanyagok, mint például a benzin, elégetésére épül. Amikor ezek az üzemanyagok égnek, különböző vegyületek és szemcsés anyagok kerülnek a légkörbe. Ezért ma már általános nézet az, hogy a krónikus tünetek nagy részét a levegőben lévő anyagokra való érzékenység okozza. Ezek a szellemi zavartól, a szorongástól, a kimerültségtől, a fejfájástól, a depressziótól és a személyiségi változásoktól egészen a hiperaktivitásig, az ízületi fájdalmakig, a légzési nehézségekig és sok más különböző allergiáig terjednek.
Bár nagyon nagyszámú anyag járul hozzá a légszennyezéshez, a leggyakoribbak a szenet, nitrogént és ként tartalmaznak. Ezek a vegyi anyagok különböző veszélyes módokon reakcióba lépnek egymással és a napfényben lévő ibolyántúli sugárzással. Az elektro-szmogban lévő nem kívánatos összetevők száma azonban jelentős és az arányok erősen változóak. Ezek közé tartoznak az ózon, a kén-dioxid, a hidrogén-cianid és a szénhidrogének, valamint részoxidációval kialakult termékeik.
A szén és nyersolaj szakaszos lepárlásából nyert üzemanyag kén-dioxidot termel, melyet oxidál az atmoszferikus oxigén, s így kén-trioxid (SO3) termelődik. A kén-trioxidot aztán hidratálja a légkörben található vízpára, mely folyamatnak az eredménye a kénsav (H2SO4). A szmog, mely általában a városi környezetre jellemző a nagyszámú autó miatt, akkor keletkezik, amikor a napfény – felszabadult ózont, aldehideket és ketonokat – nitrogén-dioxiddá bontja le.
A szmog szilárd és folyékony köd, illetve füstrészecskék keveréke, mely akkor keletkezik, amikor magas a páratartalom és a levegő olyan nyugodt, hogy a füst és a pára a keletkezési helyétől nem messze gyűlik össze. A sűrűn lakott városi környezetben a halálozási ráta jelentősen növekszik a hosszabban tartó szmogos időszakok alatt, különösen akkor, amikor a hőmérséklet invertálódás folyamata szmog-csapdás égboltozatot hoz létre a város felett.
Mindezek a vegyi anyagok károsítják a növényeket és az emberi életet, irritálják a tüdőt, és sok súlyos egészségügyi problémát okozhatnak. A szén-monoxid – egy másik, általunk belélegzett levegőszennyező – szintén lényeges egészségrontó tényező. A szén-monoxidot az autók kipufogógázai és a cigarettafüst tartalmazzák. Evidencia, hogy az utakon futó autók száma egyre nagyobb ütemben nő. Amikor a szén-monoxidot belélegezzük, egyesül a vér hemoglobinjával, megakadályozva ezzel az oxigén abszorpcióját, mely fuldoklást eredményez.
Tüdőnk megvédhető az állandóan leselkedő veszélyektől, és ebben külön jelentősége lehet a Stabilizált oxigénnek. Az ily módon megnövelt oxigénmennyiségnek fő előnye az, hogy enyhülnek a tüdő gyenge működésével összefüggő tünetek, mint például a tüdőtágulás, asztma és arcüregi rendellenességek. Léteznek orvosi jelentések olyan tüdőtágulásban szenvedő páciensekről, akik csökkentették a lélegeztető-gép használatát, vagy teljesen abba is hagyhatták.
A dohányosok rá fognak jönni, hogy a stabilizált oxigén napi használata segít nekik a füst által okozott károk és a dohányzás, illetve a drogok által keltett oxigénhiány hatásainak enyhítésében. Sok lézerterápia ajánl Stabilizált oxigént dohányzásról leszoktató programja részeként.
Az állandóan hideg kezeket és lábakat a legtöbb ember esetében az elégtelen keringés okozza. Amikor a vér nem telítődik elegendő oxigénnel, a sejtek éheznek. A szervezet erre úgy reagál, hogy a végtagoktól vonja el a vért a belső szervek sértetlenségének megőrzése érdekében. Így válik hideggé kezünk és lábunk. Sok ember számára meglepő lehet, hogy ebből a szempontból a fej is egyfajta „végtagnak” számít, és szintén erőteljesen függ a jó vérkeringéstől. Az oxigénhiányban szenvedő vér agyi oxigénhiányt okoz, mely a szenilitás, gyenge koncentrációs képesség és rossz emlékezőképesség, gyenge kreativitás tüneteit produkálja. A vér állapotának javításával a Stabilizált oxigén felélénkítheti mind periferiális, mind a központi idegrendszert, valamint a memóriafunkciókat.
A ráksejtek anyagcseréje módosul, a citoplazmikus organellumok változásokon mennek keresztül. A mitokondriális változások és a glukóz anyagcseréje a rákban az első sejtrendszerek között voltak, melyekkel már a 1920-as és 1930-as években foglalkoztak. A nagyhírű biokémikus és az orvosi Nobel-díj kitüntetettje, Dr. Otto Warburg vetette fel, hogy a neoplazma esetleg normál sejtekből ered, amint fogyatékosság jelentkezik a légzési láncban, amelyet a szervezet a tejsav megnövekedett használatával vagy az anaerob glikolízissel kompenzál. Dr. Warburg rájött, hogy a ráksejtek anaerob glikolízisbe és gyors glukózhasználatba kezdenek még oxigén jelenlétében is. Bár általánosságban igaznak tűnik, hogy a ráksejtek gyorsabban égetik el a cukrot, mint feltételezett megfelelőik, a „Warburg-elmélet”-et illetően kevés az egyetértés manapság.
A fokozódó glikolízis nagy valószínűséggel másodlagos eredménye a sejtoszlás megnövekedett ütemének, és feltételezhetően a gyorsan növekvő szövetek több glukózt igényelnek. Sok normál szövetről azonban kiderült, hogy nagyobb glikolitikus ütemet produkálnak, mint a daganatok, és sokfajta neoplazmánál észleltek normál glikolitikus ütemet. Mindazonáltal Dr. Warbug, az, aki bebizonyította, hogy a rák fejlődése a magas oxigéntartalmú környezetben akadályokba ütközik.
Egy másik tudós, Dr. Freibott magyarázata szerint az elégtelen mennyiségű oxigén a szervezetben az a tényező, mely megakadályozza az oxigenizációt és az oxidációt, melyek energiát kölcsönöznek a sejteknek a biológiai regenerálódáshoz. Ezek a folyamatok, ahogy ő fogalmazott, „élet és halál alapját” jelentik. Dr. Parris Kidd ehhez hozzátette, hogy: „az oxigén kulcsszerepet játszik az immunrendszer megfelelő működésében”, azaz a betegségekkel szembeni ellenállásban, az egyén immunfelderítésben (azaz a daganatelleni immunitásban).
Dr. Charles Graham és egy kutatócsoport Queen`s University-n (Kingston, Ontario, Kanada) közzétették kutatásaik eredményét az International Journal of Cancer jelenlegi számában. Véleményük szerint a rosszindulatú daganatokban lévő alacsony oxigénszint tulajdonképpen növeli a daganatos sejtek szétterjedési képességét. Dr. Graham szerint „a daganaton belüli oxigénszint változtatásával esetleg szabályozhatjuk a rák átterjedését a szervezet más részeire”
Dr. Riejo Makela szerint elméletileg és kísérletileg kimutatható, hogy a rákot a sejtek megnövekedett elektromágneses aktivitása okozza. Ez azt jelenti, hogy az ok megértésével megtalálhatjuk a gyógymódot. A végső következtetés az, hogy az egészségtelen sejtek szívesebben gyarapodnak anaerob környezetben. Magas oxigéntartalmú környezetnek kitéve elpusztulnak.
A Stabilizált oxigén itt fejtheti ki rendkívül előnyös hatását. A Stabilizált oxigén fogyasztása során a szervezet elkezdi kitisztítani a salak- és méreganyagokat, melynek során az energiaszint növekszik. Ennek néha az a következménye, hogy az egyén úgy érzi, hogy túl sok lett az energiája, ami némi feszültséggel, izgatottsággal járhat. E probléma egyszerű megoldása az, hogy szabályozzuk az adagolást.
A méregtelenítési folyamatok során a reakciók is különbözők lehetnek, mivel mindegyikünkben különböző a toxicitás szintje. Néhány esetben még megfigyelhető fejfájás, haspuffadás, esetleg a gyógyulási folyamat során néhány folt a bőrön. A candidiasis-tól szenvedők erősebb és kellemetlenebb reakciókat is észlelnek. A jelenség candida-elhalásként ismert, és rövid időn belül megszűnik. Ezeket a reakciókat, többféle módon lehet kezelni. Ha a méregtelenítés tünetei enyhék és tűrhetőek, a szervezet működése támogatható a plusz toxinok eltávolításában azáltal, hogy növeljük a napi folyadékbevitel mennyiségét (lehetőleg vízzel), ezzel átmossuk a szervezetet. Erős kényelmetlenséget okozó tünetek esetén azonban a bevitt adag csökkentése javasolt. Ahogy a szervezet elkezdi eltávolítani a nem kívánatos salakanyagot, és a gyógyító hatások kialakulnak. Az ember, bizakodóan várhatja a jó általános közérzetet és a megnövekedett energiaszintet.
A stabilizált oxigén egy biztonságos és különösképpen hatékony táplálékkiegészítő – mind a megelőzésben, mind a gyógyulás elősegítésében. Remélhetőleg hamarosan tudományosan megalapozott magyarázata is lesz az oxigénben gazdag víz jótékony hatásának. Most csupán annyit tehetünk hozzá: attól, hogy nem halljuk, ultrahang még létezik, és jótékony, gyógyító hatásai ma már tudományosan igazoltak. Azok számára, akik nem riadnak vissza a kísérletezéstől és vállalják az úttörő szerepet, kiváló alkalom, hogy a teljesen ártalmatlan Stabilizált oxigén hatását önmagukon tapasztalják. Ehhez talán csak az a bölcs kínai közmondás lehet az útmutató, amely így hangzik: „Lényegtelen, hogy a macska fehér-e, vagy fekete, az a fontos, hogy fogja meg az egeret”.
 Visit Today : 26 |
 Visit Yesterday : 41 |
 This Month : 1131 |
 This Year : 5546 |
 Total Visit : 98525 |
 Hits Today : 35 |
 Total Hits : 200780 |